Bőcs Község Honlapja

Gömörhorka (Gemerská Hôrka) - kisközség Szlovákia rozsnyói járásában. Lakosainak száma 1316 fő (2006), területe 1286 ha. Rendelkezik vasútállomással, postahivatallal, óvodával, szlovák- és magyartannyelvű alapiskolával, két nagyobb termelő üzemmel, több kisebb vállalkozással, kultúrházzal, strandfürdővel, élelmiszer és egyéb üzletekkel, szórakozási és szállás lehetőségekkel. Két középkori település területét egyesíti: a rég elfelejtett Maláét és a szájhagyományokban élő Özörényét. Horka a térség legrégibb települései közé tartozik. Ma korszerű, ipari jellegű kisközség.

Malah valószínüleg Gömör-vármegye megszervezésekor keletkezett, feltehetőleg a 12. század elején, a királyi várföldek védelmére telepített őrhelyként. A 13. század első felében népes várjobbágy-családok lakták. Első okiratos említése idején, 1243-ban már villa-, azaz faluként szerepel. Birtokosa Zágráb gömöri várjobbágy volt. Határa a Sajó folyó bal oldalán Lekényétől Pelsőcig, a Sajó és a Csetnek-patak öszzefolyásáig terjedt, felölelve a Kónyárt-, Horka-, Pincés- és Ivánka-hegyeket. Falurésze a Mihály- és a Pincés-hegy oldalaiban, valamint a mai temető alatti részeken helyezkedett el, amire az itt található várőrhely és néhai malai puszta templom nyomai utalnak. Ez utóbbit Szent Erzsébetnek szentelték, és feltehehetőleg a 13. század második felében építették. Az őrszolgálat és katonáskodás mellett a falu lakossága főleg földműveléssel és állattartással foglalkozott.

Özörény a legenda szerint 1226-ban került II. András király adománya révén Tivald gömöri várkatona birtokába. Területének nagy részét erdők, legelők, rétek, kertek és szántók alkották. Beépítettsége, lakottsága igen gyér volt. Az Alájárók részen található falurész, temploma és állítólagos sírkertje (1249) szokatlanul távol estek egymástól. Először 1243-ban történik róla hiteles okiratos említés.

A 13.-14. század fordulóján, amikor a gömöri várszerkezet felbomlott és nemesi megyévé alakult, határai pedig északabra kerültek, Malah veszített katonai jelentőségéből. Népessége azonban fokozatosan gyarapodott, s így a 14. század folyamán területén egy új falurész alakult ki: Felső-Malah.

Horka nevével először 1413-ban találkozunk Felső-Malah alternatív megjelöléseként. Az új név fokozatos teret nyert, meghonosodott, ám a magukat Horkaynak nevező ősi családok elhagyták Horkát. Helyükbe a mellétei Barna-család lépett, amely a 15. század folyamán erősödött meg horkai és özörényi birtokaikban Zsigmond (1411) és Mátyás király (1468) adományai révén. Mivel a falu határa igen kövecses és terméktelen volt, a lakosság jobbára pásztorkodással, juh- és kecsketenyésztéssel, szén- és mészégetéssel foglalkozott, továbbá fuvarba járt a közeli és távolabbi vidékekre.

A 16. századi török pusztítások, háborúskodások és járványok következtében a falu egyes részei pusztává váltak. Ilyen sorsra jutott Malah, Özörény és Ivánkaháza is. A 16. század második felére tehető a horkai református egyház keletkezése.

A 17-18. század derekán – a Habsburg-ellenes rendi felkelések és vallásháborúk folytán - Horka teljesen elnéptelenedett. Jobbágysága elvesztette marhaállományát, leszegényedett, földjei az urakra szálltak. Amint azonban nyugalmasabb idők jöttek, a régi jobbágyság nagy része visszatért és helyreállította a népi folytonosságot. Az ősi népelemeket oláh pásztor-családok egészítették ki. Horka ref. temploma 1786-ban épült, első iskolája 1792-ben kezdte meg működését.

A 19. században a falu lakossága 700 fő körül állandósul. Az 1831-es kolerajárványt követő lázongások után a községet gyalog- és lovaskatonaság szállja meg. 1837-ben leégett a falu iskolája. Az 1848-49-es szabadságharcot a falu népe lelkesedéssel fogadta és támogatta. 1863. jan. 15-én a híres költő-pap Tompa Mihály és társai mint visitátorok (egyházlátogatók) látogatnak el a templomba és a faluba. 1874-re felépül a falu alsó határában elhaladó bánréve-dobsinai állami vasútvonal, melynek építésekor Horkán kolera és tífusz lépett fel. 1872-ben a régi rozoga iskola helyett újat építettek: a mai magyar iskola helyén álló régit. 1878-ban a Nagyszlabosi Géppapirosgyár Rt. megveszi a Veczki-féle vízimalmot. 1882-ben a vízimalomnál egy faköszörületgyár létesül, melyet 1883-84-ben egy új, modern cellulózgyárrá építenek át.

A 20. század folyamán a helyi cellulóz- és papírgyár határozza meg a község gazdasági, szociális, kulturális és politikai életét. A gyár 1992-ig működött Horkán Gömöri Cellulóz- és Papírgyár néven, kb. 600 alkalmazottal. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a község közigazgatásilag Csehszlovákiához került (1920), 1927-ben felvette a Gemerská Hôrka nevet; 1938-1945 között Özörény név alatt visszacsatolták Magyarországhoz, s a háború után ismét vissza került Csehszlovákiához.

Ma Szlovákia részét képezi. 1992-ben a lebontott cellulózgyár helyén a svéd tulajdonú SCA Mölnlycke létesített üzemet. Ennek jogutódja, az SCA Hygiene Products, kb. 500 alkalmazottjával Szlovákia 50 legjelentősebb vállalatai közé tartozik. Fontosabb ipari jellegű vállalkozás még a Domitri cég, amely műanyag hulladékok feldolgozásával, fóliák és zazskók gyártásával foglalkozik. A lakosság jelentős része e két cég egyikénél dolgozik. Egyesek mezőgazdasági tevékenységet végeznek, mások kereskedelmi vagy szolgáltató jellegű vállalkozások formájában tevékenykednek. Sokan külföldön keresnek maguknak munka- és megélhetőségi lehetőséget.